Csipesz a Dunában – és a Platánban

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Naplemente van, úgyhogy útnak indulhatunk az esti sétára, melyet biciklivel teszünk: minket hűsít a menetszél, Csipesz meg élvezi, hogy mozoghat. Az ő jutalma a séta végén a csobbanás lesz.

Előkerítjük a bicikliket, és elindulunk, ezúttal Pestről Budára. Estefelé már kisebb a forgalom, és ahogy átérünk a Szabadság hídon, máris rákanyarodhatunk a bicikliútra. Csipesz nagyon fegyelmezetten fut mellettünk, a többi biciklist sem zavarja, és nekünk sem kell attól tartanunk, hogy átgázolnak rajta. Ez nem lesz egy hosszú túra, mert csak az Erzsébet híd lábáig tekerünk, az egyik jól bevált helyünkre, ahol finom, hideg fröccsöt szolgálnak fel, esetleg egy melegszendvicset, ha megéheznénk. És Csipesznek is van tere, hogy kedvére mászkálhasson.

Végre a Dunában!

Útközben megállunk, hogy az egyik lépcsőn lejussunk az alsó rakpartra, mert ott az út túloldalán lemehetünk a vízhez. Gyakran üldögélnek itt horgászok is, de őket igyekszünk nagy ívben elkerülni, nehogy a kutyára fogják, hogy nincs kapásuk.

Találunk is egy nyugodt kis részt, ahol messze vagyunk a horgászoktól. Csipesz rögtön észleli a lehetőséget, hogy beletapicskolhat a vízbe. Le is merészkedik a vízhez, lemegy az alsó lépcsőfokra, ahol tappancsait már ellepi a hideg víz, és élvezettel járkál benne fel-alá. Néha elhalad egy hajó a vízen, amely nagyobb hullámokat vet a partra – ettől Csipesz annyira nincs elkápráztatva, mert nem tetszik neki, hogy néha az egész fejét ellepi a hullám. Ilyenkor kiugrik, vissza a lépcsőre.

Itt nincs dobálás, mert félek tőle, hogy ha bedobom neki a botot, és ő utánaúszik, akkor kb. Csepelen fog kikötni a sodrás miatt. Inkább rábízzuk, hogy meddig merészkedik be a Dunába, de ő egy óvatos duhaj, nem kell félteni! Belemerül, úszkál egyet a part közelében, aztán amikor érzi, hogy elkapja a sordás, teper kifelé – és közben folyamatosan szemmel tart minket, nehogy otthagyjuk. És biztos nem érti, hogy mi ugyan miért nem megyünk be vele, hiszen annyira jó érzés!?!

Végre a Platánban!

Amint kifürödte magát Csipeszke, visszakapja a nyakörvét, és indulhatunk tovább. Visszavergődünk a bicikliútra, és irány a Platán Eszpresszó a Döbrentei téren. Nagyon kellemes hely: tágas, árnyas, mert egy óriási platánfa alatt van a teraszrész, és nincsenek egymásra zsúfolva az asztalok. Nem ülünk be középre, mert kutyával sose szoktunk, mindenkinek jobb így.

Bíztam benne, hogy megint kutyabarát helyre érkezünk, és így is lett, mert a kedves pincér a mi fröccseinkkel együtt a lihegő, szomjas kutyára is gondolt, úgyhogy hozta is egy tálban a vizet. Csipesz nem is várt sokáig, farkát csóválva, hálás szemmel pillantott a pincérre, és rávetette magát a tál vízre. Miután oltotta szomját, lefeküdt a lábunkhoz, és szépen kivárta, amíg mi is megisszuk az italunkat, hogy aztán elindulhassunk hazafelé. Vissza a bicikliúton, vissza a Szabadság hídon a remélhetőleg hűvös lakásba, ahol Kugli cica már nagyon várja, hogy megérkezzen a családja, és kimehessen végre a gangra, ha már itt kert nincsen, ahova lemászhat.