Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
V. B. eredetileg ezt írta: Le a Vibrátorral!,
amire Obaku ezt válaszolta: Hova tegyük a vibrátort?
Meséld már el, kérlek, hogy működik ez nálatok! Mert azért lássuk be, ez a helyzet elég bizarr, soha nem találkoztunk, legfeljebb a Dívány oldalain érintkezhettünk egymás gondolataival, erre hirtelen, mint a viszketés, rád tör a kényszer, hogy reflektálj egy cikkre, melyet korántsem neked, hanem a hozzám hasonló nőknek írtam. Tudod, ez olyan, mintha egy csajbulira hívtunk volna egy csippendél fiút, aki a sminkszobából titokban kilógatja a fülét, mint egy roggyant nagyi, és jól felháborodik a pletykákon. Eztán előviharzik, és ahelyett, hogy a fenekét riszálná, vagy legalább sütit hozna be, belekotyog a nagyok dolgába, és megmondja, mit hová tegyünk.
Drága Obaku (ez az!), ne hidd, hogy bántani akarlak, dehogy. Csak tényleg kíváncsi lennék, mi zajlik ilyenkor bennetek, beszólogatós pasikban, milyen mentális folyam indul meg és söpör el minden addigi fontosat… Talán egy távoli hangot hallotok, amely utasít: MOST MENJ, ÉS OSZD AZ ÉSZT, vagy veleszületett reflex ez, hogy a nőt oktatgatni kell, meg kell neki magyarázni, mit gondoljon, mit érezzen, és hová tegye mindezt, még ha egy Vibrátorról van is szó?! Esetleg a műszaki imprinting tör elő, és nem tűrheti, hogy Vibrátorról (ami csak egy „rezgő tárgy”, ugye, ahogy ezt mindannyiunk örömére meg is határoztad) kissé elemelkedve essen szó? Tudod, jelképesen! Általában! Mint bármiről, ami profánná, egyhangúvá, „egy helyben való masszírozássá” redukálja két ember legspirituálisabb élményét. Írhattam volna Vibrátor helyett pornófilmről, viagráról, guminőről, essünk már túl rajta vagy mindegy, csak darázs ne jöjjön belőle viszonyokról, vagyis pótcselekvésről, szánalmas pótszerekről.
Mert tudod-e, mi teszi a szexet a legvadabb fantáziáknál is izgalmasabbá?
Nem tudod?
Hát ez az.
Köszönöm, hogy elmagyaráztad nekem, nekünk, hogy a fenti gépezet nem magától berreg és zizeg, így most már sokkal jobb.
Végezetül eloszlatnám néhány téves rögzülésedet.
Ha nekem valami egyszer tényleg beakad, arról te soha nem fogod tudni megmondani, voltaképpen hol lenne a helye. Nem csak azért, mert pasi vagy, ráadásul beszólogatós, hanem azért, mert bizonyos dolgokra az ember csak legbelül találhat választ.
Cikkem nem a Vibrátorról szólt (bár csalinak jó, nézd meg, téged is felpörgetett…), hanem a szerelemről. Jó, tény, ez így nem volt nagybetűkkel odaírva, csupán a sorok közt bújt el, onnan kacsingatott. Tudom, ez a férfiagynak már bonyolult, a férfiagy csak akkor fogékony, ha valami motoros, elemes cucc kerül elő, ha valami gyönyörködtetően sima és egyértelmű, vagy ha nő mondja. Mert ha valamit nő mond, azt a legtöbb férfi szerint újra kell gondolni, ki kell javítgatni, meg kell magyarázni, át kell értelmezni.
És ha már itt tartunk, elárulok néhány titkot neked és a többi beszólogatós barátodnak.
A szerelemben nincs olyan, hogy aktus. Ugyanis címkék sincsenek, egyáltalán.
Szeretkezés közben nincsenek öt percek. Se negyvenek. Vagyis, ha majd egyszer kipróbálod a mama vibrátora és stopper nélkül, rá fogsz döbbenni, hogy közben bizony megáll az idő. Nincs. Eltűnik.
(Ha nálad mégis van, akkor valamit nagyon rosszul csináltál. Javaslom, kérdezd meg a nőt, hogy kellett volna másképp…)
