Hogy mi az összefüggés a női hiszti és a szauna között, arról egész ma délutánig fogalmam sem volt. Akiket csak ez érdekel, azoknak egyből elárulom: semmi különös. Pusztán annyi, hogy egy jó szaunaprogram után könnyebben jutunk arra a felismerésre, hogy a női hisztitől csak nagyon különös módon szabadulhatunk meg. Úgy, hogy hagyjuk azt a fejünkre zuhogni minden energiájával. Ha jogos, ha nem, ha áll mögötte józan érvelés, ha nem.
A hisztinek nem célja, hogy a mögötte búvó okrendszer felfejtésre kerüljön - legalábbis abban a bizonyos pillanatban egészen biztosan nem. Az csak ki akar jönni, nincs önmagán kívül közvetlen, megfogható oka.
Nekem az ilyenfajta érzelmi kitörés előbb-utóbb eltalálja a piros gombomat, és olyankor vagy visszamondok valamit, amit már abban a pillanatban tudok, hogy kár volt, vagy elmegyek egy fejszellőztető sétára.
A szaunai kitörés egy korábbi sztorink kapcsán jött elő, nem onnan indult, de mint kiderült időközben, az a téma is meghúzódott a háttérben. Arról volt szó, vajon összeegyeztethető-e a házasság és az azon kívüli egyéb, ilyen-olyan jellegű kapcsolat. Beleértve, de vérmérséklettől függően nem megkövetelve a harmadik személlyel folytatott, flörttől a szexig tartó kapcsolatot.
Szerintem össze, és bár tudom, hogy sok fájdalom ér még amiatt, mert nehéz számomra az elengedés, mégis erre kell kanyarítsam az életem. Vagy hagynom kell, hogy magától erre kanyarodjon, úgyis azt tenné. V, a társam ebben nem ért velem teljesen egyet... Szerinte nem tartozik hozzá a szükséges és elégséges szabadsághoz.
A szaunai történet is innen indult, de ez csak később derült ki számomra. Miután már megnyomódott a piros gombom, és fejszellőztettem, és Obakuval beszélgettem a történtekről. Arra az álláspontra helyezkedtem, hogy talán a legjobb, ha egy hiszti kitörésekor a külső szemlélő szerepét próbálom meg elkapni. Ő azt mondta, erre, hogy tapasztalatai szerint ilyenkor egy kerülő után pár órán, napon, héten belül visszacsap a sztori. Egész addig, amíg meg nincs a piros gomb.
Lehet. Az jutott erről eszembe, hogy a hiszti valójában nem más, mint egy artikulálatlan fájdalom. Megvan ugyan az oka, de a kitörés pillanatában az teljesen megfoghatatlan. Nem kell megoldani, nem is lehet, de elmenekülni sem lehet előle. Ott kell benne maradni, és átvenni azt az egész terhet, érzelmi csomagot, ami a hisztit kiváltja. Úgy, megfogalmazatlanul.
Néha remekül sikerül, hogy fogom V rezgéseit, és nem kell hogy elmondja, ha valami fáj, egyszerűen érzem anélkül is. Mintha az enyém lenne. Hogy tudom-e ezt, amikor egy hisztin keresztül kell ráéreznem? Hát, egyáltalán nem... De mindig újra próbálkozom.
Ha ez bejött, nézz rá erre is:
Milyen, amikor más karjában látod felolvadni a kedvesed, és miért nem megy Berni táncolni Obakuval – Vibrátorológia a szenvedésről, a nyúlról, és az eddig méltatlanul elhanyagolt Fenék jelentőségéről. | Vibrátorológia – Más karjában látni a kedvest
Nemcsak az agyállományunk és agytevékenységünk más, mint a férfiaké, hanem a nemi hormonok fajtái és mennyisége is különbözik a két nemben. | Hisztizhetünk, mert nők vagyunk!
