Csak beavatottaknak: Tóbíró szabadstrand

Hétvégére még napsütést ígérnek, irány valami közeli vízpart: „sunshine, reggae, cabrio – zizz a Velencei-tó”, azaz: „most van a jó idő, gyerekek, cuccolás a kombiba, majd a parton vacsizunk valamit” – Nyulász Péter a Tóbíró szabad strandon.

 

tobiro-nagy

Csak beavatottaknak

Úgy is lett, a feles híreket már a parkolás közben hallgatjuk – azaz Budakesziről úgy 25 perc autózás az egész. Már annak, aki tudja, merre menjen, az idejutás ugyanis egy cseppet trükkös-titkos. A táblák szemérmesen hallgatnak róla, hol is érdemes lekanyarodni az autópályáról, azt csak a helyismerettel bírók tudhatják. A célhoz legközelebbi kijárat Velencei pihenőhely álnéven fut, és ott a benzinkútnál sem nagyon reklámozzák, hogyan merre, de azért rá lehet akadni toronyiránt. Pontosabban tóiránt, amelynek pár száz méterre van csupán az északkeleti csücske a szabadstranddal. Az utcákon a kemping felé mutató táblákat kell követni addig a kereszteződésig, ahol rózsaszín petúniák borítják a járdaszigetet. Ott balra, aztán rögvest jobbra a Pampuska büfé-étterem mellett, ahol aztán már van egy tábla, amelyről kiderül, hogy van valami strand a közelben. Meg persze az is, hogy a parkolás délelőtt 700, délután pedig 490 Ft – azonban nem óránként, hanem egész napra.

Jajj, úgy élvezem én…

Kicsivel beljebb, a fasorok alatt, a partot követő térkövezett sétány mentén aztán rátalálni a hibátlanul nyírt, tömött pázsitra az árnyat adó csavarfüzekkel. A strandot nádas öleli, ahol a kecsesen integető nádszálak közül olykor kócsag kacsingat, vagy éppen gém kanalaz, s ahol a vízen ringó csónakok fölött szitakötők lejtik táncukat.

tobiro-partBelátom, ez kicsit szentimentálisra sikerült, de elfogult vagyok a hellyel, ami nem csoda. Itt tanultam meg például nádlevélből kisvitorlást hajtogatni apámtól – cirka harmincszor. Képtelen vagyok ugyanis megjegyezni a fortélyát, így aztán minden egyes nyáron újra el kell sajátítanom, amikor itt vagyunk. Ámbár most már nem is én, hanem az unokák kapják az instrukciókat – és persze a kishajókat is. De nem ez az igazi oka, hogy évente legalább egyszer eljövünk ide családostul. Hanem, hogy kiváló a víz és jó a strand! Mindez már akkor is nagyon vonzó volt, amikor még semmi egyéb nem állt itt, csak a szürke vasbeton stég, hát még most, hogy így meginfrastrukturálódott a hely. Elsőként a szörfkölcsönző települt ki, amelyből mára csónakos-vízibiciklis lett meg wakeboardpálya, s az évek során épült öltöző, zuhanyozó, játszótér meg büfé. Mi több, feltöltötték homokkal a két gyerekmedencét – az egyik cirka 50, a másik 80 centi mély –, kívül pedig, közvetlenül a stég körül, már igazi mély víz van. Igaz, a vízállástól függően előfordult, hogy ez csak nyakig ért, de idén kétméteres, amelyben kiválóan lehet úszni, és persze fejeseket ugrani is, ami párját ritkító lehetőség a kiépített strandokon, kiváltképp egy tó partján.

Rend a lelke

Azt viszont a három évtizednyi tapasztalat ellenére csak most tudom meg, hogy neve is van a helynek: „Tóbíró szabad strand”. Ez egy házirendi tábláról derül ki, ami vagy új, vagy csak én nem vettem észre eddig, de tényleg olybá tűnik, mintha valami bíró alkotta volna, valamikor a kakastollas csendőrök idejében. Gondolhatok bármit, mert aláírva nincs az írás, aminek értelmében viszont a labdázás és a sportolás zavarja a nyugalmat, ámbár van ennek céljára kijelölt hely, ahol azonban mindez csak a nyugalom zavarása nélkül folytatható. A tábla szerint szabálytalan az épp az imént méltatott vízbe ugrálási tevékenység is, továbbá tilos a strand területén kellemetlen látványt nyújtani, és nem utolsósorban „fürdőzni csak 8.30-tól 18.30-ig szabad”. Gyors számolás alapján úgy hat-hétszáz embert kellene meggyőzni, ne azzal törődjön, hogy csúcson pörög a wakeboard, és helyén a kitelepült vízi mentő is, vagy hogy a levegő 35 fokos, a víz pedig 27, hanem húzzon haza, mert fél hét van.

Ámbár a két büféből az egyik igencsak szófogadónak tűnik: a fürdőző közönség számosságának dacára már fél hatkor zárva van, csak a felirat szigorodik rajta, hogy ilyenkor tilos a teraszán tartózkodni. Így persze a másik épület előtt kígyózik a sor, de ezzel együtt sem több 15 percnél, mire a frissen kisült hekkhez jutunk. Az alatt viszont jól kiolvashatók itt is a táblák: besorolás III. osztály, a kínálat pedig bőséges: a fagyitól a gofrin át a hamburgerig. A sima lángos 300, a sajtos-tejfölös 450, a palacsinta 150 Ft. Kilencszázért már rendes adag rántott sajt jár sült krumplival, majonézzel. Az egy szelet zsíros kenyér, kissé ütős, 150 forintos árát leszámítva, korrekt. Főleg, hogy a fürdőzés – szabad strandról lévén szó – ingyen van, s ebbe beleférnek a tisztán-rendben tartott kukák, a füves focipálya közepes kapuval, a homokos focipálya kiskapuval, a két röplabdapálya, a mászóka, a hinta, és homokozóból kettő is, a zuhanyozók meg az öltözőkabinok.

Szellemes tábla szelleme

De igazán akkor veszi ezt sorra az ember, amikor a vécé bejáratnál legombolja a 150 forintos beugrót, minek nyomán óhatatlanul beugrik újra a házirendes tábla is. Az ugyan kötelezően előírja a vécé használatát, de egyben azt is valószínűsíti, hogy bizonyára vaskalapon lengenek azok a kakastollak, melyeket a szabályok szövegezése nyomán vizionáltam: azaz, hogy megalkotói nem igazán gondolták tovább a következményeket. Az még hagyján, hogy végül is nagy a tó, meg itt a nádas, de sajna akad olyan „embertársunk” is, aki számára viselhetetlenül nagy összeg ez a másfél száz pénz, és az ingyen öltözőkabinban fedezi fel az alternatív megoldás lehetőségét, miként arról az abban terjengő illatanyag egyértelműen árulkodik. De remélem, ezt azért sikerült annyira bonyolultan fogalmazni, hogy nem mindenki olvasta el, ugyanis nem szeretném, ha ez a bosszantó kis mellékkörülmény rányomná bélyegét a beszámolóra. Mert a hely igenis van annyira jó, hogy még akkor is visszajárnék, ha le kellene csengetni némi belépődíjat. Mondjuk, 150 forintot – és akkor kerítésen kívül marad, aki jobban teszi, ha nem megy más emberek közelébe.

 

A szerző eddig megjelent és előkészület alatt lévő könyvei:

Zsubatta! – (beszédfejlesztő) mondókás-verses könyv [2005; 2006]
Móra; Budapest

Miazami – kitalálós versikék [2007, 2008, 2009]
Móra; Budapest; (Szép könyv 2007-oklevél; Miazami tévéfilm: ROPROD; 2009, r.: Gárdos Péter)

Gyere velünk Budapestre! [2008]
Colorplus; Budapest

Miazmég – kitalálós versikék [2009. október végén várható]
Móra; Budapest

 

Ha ez bejött, olvasd el ezt is:

Az a fajta, legátlagabb strandoló, illetve fürdőző vagyok, aki azt sem tudja, mi a különbség a strand és a fürdő között – mi több, azok közé tartozom, akik nem járnak strandra, hanem belebotlanak. | Barlangfürdő – vigyázat, csúszik! (avagy Nyulász Miskolctapolcán)

Napóra, ősfák, lebomló vegyszerek és szélkerék az első ökostrandon – bár biobungaló is van, a változatosságra vágyó természeteskaja-hívők jó, ha visznek magukkal elemózsiás kosarat a Velencei-tóhoz. | Biolány az ökostrandon

 

Oszd meg másokkal is!
Mustra