Zseniális húzás, vitathatatlan: feltalálták a soha el nem múló csodát, a 80-as évek perpetuum mobiléjét, a Möbius-szalagot – a főbb szerepekben Lenke néni, Magenheim doktor és Feri nyomdász látható. A királyi televízió napról napra bizonyítja, a végtelenített retro sorozat, a Szomszédok nélkül még a nap sem kel fel.
Hölgyeim és uraim, jó hírem van, a magyar géniusz újból bizonyságát adta annak, hogy ötletességben nincs párunk a világon. A Királyi Televízió nagy szellemi és anyagi szorultságában felfedezte a Möbius-szalagot – mi több már sikeresen alkalmazza is a műsorában! Hogy ez miképpen lehetséges, mikor a fentemlített szalag egy topológiai műtárgy, azt az alábbiakban mutatjuk be.
A Möbius-szalag egyébként egy kutyaközönséges slejfni, egy csík, bármilyen anyagból. Annak ugye, van eleje és vége, valamint két oldala és két éle. No, de ha fogjuk az egyik végét, megcsavarjuk egyszer, és az elejéhez ragasztjuk, gyökeresen megváltozik a helyzet. Akkor már csak egy oldala és egy éle van, akármilyen hihetetlen is. Ha vonalat húzunk a szalagon, az önmagába fog érni. Kezünkben a végtelenség. (Jó, ez csak egy matematikai játékszer, de nagyon szemléletes). De mi köze ennek a Magyar Televízióhoz?
Nagy a sora annak. Volt, ugye, valamikor egy Szomszédok című szappanopera, egy ország nézte, egy ország szerette, vagy nem szerette, de mindenképpen megszemlélte, hétről hétre. Aztán gyanús körülmények között véget ért, eltűnt a jégtáblák között a sarkvidéki ködben, sorsát és végzetét balladai homály fedi. Pár éve a Filmmúzeum felfedezte a roncsokat egy zátonyon, és elkezdte ismételni – amint ők végeztek vele, ébredezni kezdett a szerzői jogok eredeti tulajdonosa, a királyi csatorna, és ők is bősz repetázásba fogtak. Még némi közfelháborodást is sikerült kelteniük, hiszen az első részeket magyarázó feliratocskákkal látták el, melyeknek szellemi szintje alulmúlta a kisegítő iskolák többszörösen osztályismétlő tanulóinak képességeit is. Na jó, a feliratokat gyorsan lesöpörték, de az ismétlés maradt, a kora esti órákban, a nézők szerettek újból, másodszor visszaemlékezni a huszonéves korukra.
Tavaly megint előkerült a Jolly Joker a még Szabadság téri intézmény mandzsettájából: ezzel bukni nem lehet, nyomjuk be késő délelőttre! Benyomták. Mármost késő délelőtt és kora délután körülbelül ugyanaz a nézői szegmens ül a tévé előtt, vagyis a kisgyerekes anyukák, a nyugdíjasok és a munkanélküliek. Nyugodtan nevezhetjük ezt az idősávot az Elveszett Kontinuumnak – az ilyenkor mért nézettség nem szignifikáns, az ilyenkor vetített hirdetések feleslegesek. De miért fontos ez az elátkozott intervallum? Mert lám, Karácsony táján véget ért a Szomszédok sokadik ismétlése az egyes csatornán. No, ezzel is megvolnánk, sóhajtotta a Néző, megtörölte a homlokát és közelebb húzta a beiglis tálat. A Néző nagyot tévedett: az ünnepek utáni első munkanapon újból volt Szomszédok! Nem késő délelőtt, hanem kora délután – és újrakezdték az ismétlést, a sorozat legelejéről!
Zseniális! Nincsen rá más kifejezés – a méregdrágán kitöltendő műsoridőből majdnem egy órát sikerült lefedni, tökéletesen ingyen. Nem kell új programot készíteni, filmet forgatni, netán tévéjátékot. Riportműsorok tűnnek el, oknyomozó sorozatokat nyel el az éji sötét, körzeti stúdiók szűnnek meg, az egész teret az enyészet lengi be – de lám, egy óra megmaradt, biztonságban. És örök időkre, mert azt, ugye, nem kell mondani, hogy ha a végtelenített retro beválik, akkor még száz év múlva is újra-újrakezdik majd. Ezentúl már mindig így lesz. Mindig lesz Szomszédok és mindig ugyanaz. Sosem lesz vége. Parázs viták dúlnak majd az esztéták között, a harminckettedik ismétlés elérte-e a negyvenharmadik művészi szintjét, vagy még annyira sem volt meggyőző, mint a tizenkilencedik? Jó is ez. Kell nekünk valami, ami nem múlandó, valami, amire biztosan számíthatunk.
Kell egy kis végtelenség, egy kis örökkévalóság. Vagy ha nem, hát egy ócska, kopott Möbius-szalag. Újságpapírból. Nekünk az is megfelel.
A Szomszédok című első magyar teleregény próbaadása 1987. februárjában került adásba, töretlen és példátlan népszerűsége 12 éven keresztül át tartott. Az utolsó epizódot 1999. december 30-án vetítette az MTV. A jelenleg is futó ismétlés 2010. január 4-e óta tekinthető meg az M1-es csatornán. Aki még nem ismerné a retro történetet: a Szomszédok a gazdagréti lakótelep egyik panelházában élő emberek, családok és ismerőseinek mindennapjait, életét meséli el. Három család története indul el. Vágásiék − fiatal tanítónő−nyomdász pár − albérletből költöznek új lakásba. Takácsék − nyugdíjas házaspár − házát az M0 autópálya építése miatt szanálják. Velük költözik Alma is, az unokájuk. Magenheimék − orvos−kozmetikus házaspár − sokéves spórolás után jutnak végre rendes lakáshoz. A három család egy új lakótelepi ház azonos emeletére költözik.
Mikulásgyalázás és álom luxuskivitelben
Átok, nem lehet ezt másnak nevezni: karácsonykor az embernek először a vércukorszintje kúszik a csillagokba, majd következnek a vérnyomás problémái, és ha mindez megvolt, ő maga jólesőt nyögve bekúszik a tévé elé. Akkor jön a fent említett csapás, vagyis a műsor a dobozban.
